A DSZIT egy olyan komplex terápiás módszer,
amely a benne résztvevő gyermekeknek izgalmas játék-lehetőségeket nyújt.

Olyanokat, amelyek segítségével éretlen, vagy egyes területeken nem megfelelően működő idegrendszerüket saját aktív részvételükkel, önszántukból, egyéni utakon járva fejleszthetik.

Tehát nem egy meghatározott, beszabályozott tréning, hanem változatos, sokféle tevékenységet felkínáló, a gyerek számára örömet okozó játékfolyamat

Hogyan működik ez a terápia

Változatos eszköztára van: óriáslabdák, guruló hengerek, kötéllétrák, függőhálók, forgó és egyensúlyozó tányérok, deszkák, hinták, valamint rongyok, papírdobozok, kefék és szivacsok. Csupa olyan játékszer, amely az egyensúlyi és a tapintásos érzékelés számára nyújt ingereket.
Célunk, hogy a felhasznált eszközök révén olyan mozgásra ingerlő környezetet biztosítsunk, amelyben a saját testrészeit nehezen koordináló, éretlen idegrendszerű, kudarcokhoz szokott gyerekek is hamar kedvet kapnak hozzá, hogy változatos, intenzív, dinamikus játékban vegyenek részt.

Az elnevezésben szereplő dinamikus jelző ugyanakkor azt is jelzi, hogy a gyermeket belső pszichés folyamataival – dinamikájával – együtt szeretnénk megérteni és gyógyítani

Mikor van szükség DSZIT-re?

Természetesen nem minden fejlődési zavar, tanulási és viselkedési nehézség mögött áll szenzoros integrációs diszfunkció. A következő esetekben azonban lehetséges, hogy erről van szó

• Ha gyermekünk túlérzékeny a tapintásra, egyes mozgásokra, bizonyos látási ingerekre, hangokra, ízekre.
• Ha épp ellenkezőleg, gyermekünknek soha nem elég ezekből a tapasztalásokból, ezért állandóan keresi őket: hintáztatja magát, akarattal nekiütődik a tárgyaknak, akár fájdalom árán is. (Váltakozhat is: hol keresi ezeket az ingereket, hol szigorúan elutasítja!)
• Ha mozgáskoordinációs nehézségekkel küzd, vagyis az új mozgások megtanulása, illetve az egyensúlyozás (hétköznapi helyzetekben is) nehézséget jelent számára.
• Túl gyors, vagy túl lassú.
• Viselkedés-szabályozása nehézségekbe ütközik: tervezés nélkül, túl hamar belekap egy feladatba, nehezen alkalmazkodik új helyzetekhez, túl gyorsan frusztrálódik, agresszív vagy elkeseredett lesz.
• Ha mindezek következtében önértékelése kritikussá válik, a számára megfelelő kihívást jelentő feladatokat is érthetetlennek, bonyolultnak találja, hozzá sem kezd, ezért a tágabb környezet lustának, motiválatlannak látja őt.

Ezek a nehézségek az értelmi állapottal nincsenek közvetlen kapcsolatban, ezért a legbriliánsabb gyereknél éppen úgy megjelenhetnek, mint az enyhe fokú tanulási és értelmi akadályozottságok eseteiben.